Molli
Ország: Állatok
Törzs: Gerinchúrosok
Altörzs: Gerincesek
Osztály: Csontos halak
Rend: Fogaspontyalakúak
Család: Elevenszülő fogaspontyfélék
Faj: P. Sphenops
Élőhelyei:
Eredeti élőhelyei Dél-Amerika északi része, és Közép-Amerika. Mostmár egyre többször emlegetik Észak-Amerikát az élőhelyei közt. Az országok között lehet Venezuelát, Barbadost, Kolumbiát és Panamát is említeni.
Megjelenés:
A nőstények nagyobbak mint a hímek, körülbelül 8 centisek, teltebbek. A hímek 6-7 cm-esek. A hímek farok formája sokféle lehet. A "fajta" témakörben láthatunk néhány jellemző színt. Máshogy is szokták nevezni: yucatáni fogaspontynak. A természetben fémes színezettel rendelkeznek, de az akvarisztikai boltokban már lehet teljesen más színezetű, és farokúszóban az eredetitől eltérő egyedeket kapni, mint például a lírafarkú és az ezüst színű, vagy a pöttyös változata, melyet dalmata molli néven árusítanak. Ezeket, a feketéhez hasonlóan, több faj keresztezésével állították elő. Egyik legelterjedtebb változata a black molly, amelyet az 1930-as években tenyésztették ki
Tartás:
40 literre 1 hím és 2 nőstény az ideális, de ha akarunk kis jövevényeket, akkor legyen egy növényes rész is, ahol elbújhatnak, és rendesen etessük őket, a többit a Szaporodás bekezdésben lehet elolvasni. Szereti a búvóhelyekben bővelkedő akváriumokat. A búvóhelyek szó alatt a
vasfát, amelyet behelyezés előtt tisztítsunk le például egy körömkefével, és ha tudjuk főzzük ki őket, vagy áztassuk ki 1-2 hétig, mert a megvétel után általában még a víz tetején úszkálnak, és áztatással nemcsak hogy megszívják magukat, hanem kiáznak belőlük a csersavak is, melyek túl nagy adagban a vízben veszélyesek is lehetnek. Ugyanígy járjunk el az ágakkal, és gyökerekkel.
növényeket, amelyekről többet tudhatsz meg a https://aquarisztika.5mp.eu/web.php?a=aquarisztika&o=MZNrTDUDIX címen.
és végül a sziklákat vagy homokköveket
érthetjük. Az akvárium berendezéséről pedig ezen a címen olvashattok többet: https://www.nigro.hu/2008/09/14/miert-nem-sikerul-a-legtobb-embernek-berendezni-egy-akvariumot/
Feltétlenül legyen a víz meleg (24-28°C), érzékeny a hőingadozásra, és lehet kicsit sós a víz (brakkvíz), de só nélküli vízben is jól érzik magukat. A vízkeménységre nem nagyon érzékenyek: max. 22 nk°-s víz. A pH 6.8-7.9 legyen. Békés hal, jól társítható más békés természetű halakkal. Sajnos 3 évnél idősebb egyedekkel ritkán találkozhatunk.
Étrend:
Főleg növényevők, kedvencük az algakocka, de a tubifexet, és a műeleséget is szívesen eszik. Más állati eredetű táplálékkal is megelégednek. A halak a táplálék fehérjéiből szénhidrátokat, és zsírokat képesek előállítani. Emiatt figyelni/ vigyázni kell a fehérjében gazdag táplálékkokkal. A fehérjében gazdag, de szénhidrátban és zsírban szegény táplálékon is elhízhatnak. A fehérjét viszont nem lehet pótólni szénhidrátokból vagy zsírokból. Sokan nagyon sokáig etetnek műeleséggel, ami nem nagy hiba, viszont ezek nem olyan táplálóak. A száraz eledelen felnőtt ivadékok nem lesznek olyan fejlettek és nem fognak nagyszámú utódokat nemzeni, vagy ezek az utódok betegesek lesznek. A kishalakat érdemes tubifexszel etetni, hiszen a tubifex magas fehérjetartalma miatt növésre "serkenti" a kisebbeket.
Szaporodás:
Ha rendesen tartod őket, akkor egész évben szülnek. A hímek folyamatosan udvarolnak. A hímeknél elég feltűnő a gonopódiummá (párzószervvé) alakult farok alatti úszója, amellyel a spermákat juttatja be a nőstény ivarnyílásába. A hímekre néha jellemző a rivalizálás, kergetik egymást, és az erősebb jut a nőstény közelébe, feltehetőleg az lesz az apuka. A nőstények 4 hetente szülnek, persze szülés után elzavarják a hímeket, és 2-3 nap pihenőt tartanak az újabb "kaland" előtt. A mollik egyes változatainál nem látható a terhességi folt, éppen ezért csak az anya teltségére hagyatkozhatunk. Az én véleményem szerint jobb az, ha az anyát egy szülőszobába rakjuk, ahol a kicsik minimum 80%-a megmarad, mintha az akváriumba szülne bele az anya, és természetes kiválasztódás (az őket kergető, és felfaló más halak miatt) lenne. Persze ha rendesen etetjük a nagyobb halakat, akkor nem vetik magukat a kicsikre. A molliknál nem annyira jellemző az utódkannibaliznus, mint például a guppiknál. Az anya többnyire este szokott szülni, vagy pedig a kora reggeli órákban, ez persze nem zárja ki, hogy nem jöhet rájuk napközben a szülés. Ilyenkor az akvárium falánál fel-le úsznak, és kígyómozgással úsznak. Általában elbújnak, vagy a víz felszínén vannak, és néha néha megrázkódnak. Egy alkalommal (az etetéstől, és az anya korától függően) 15-110 utód jöhet a világra. Az fiatal anya keveset szül. Amire nagyon vigyázni kell, hogy az apamolli ne kerüljön az ivarérett lánya közelébe, és ugyanez érvényes a fiú-anya párossal is. Ilyenkor gyenge utódok jönnek a világra. Lehetnek gerinferdült kicsik, lehetnek akik hamar elkapnak betegségeket, ami az egészséges halaink számára sem jó. Éppen ezért vigyázzunk, nehogy vérfertőződés történjen.
Szülés:
Mikor látjuk, hogy beindult a szülés, akkor el kell dönteni kivesszük, vagy nem? Ha nem vesszük ki, akkor érdemes az akvárium környezetét besötétíteni,(letakarni, függönyöket elhúzni) hogy minél több utód tudjon elbújni a növények között. Ezután mi csak annyiban járulhatunk hozzá a kicsik felneveléséhez, hogy jól etetjük a többi halat. Ha kivesszük, akkor feltételezhetően több utód marad meg. Sok múlik azon is, hogy el vannak-e különítve az anyától, vagy ott úszkálnak előtte, mint áldozatok. Az anya sajnos megeheti őket. Éppen ezért célszerű egy szülőszobát beszerezni.
Itt az utódok lejebb süllyednek közvetlenül a szülés után, és nem válnak az anya táplálékává. Lehet látni, hogy a fenti részt, ahol az anya szül, el lehet választani, és akkor az egyik oldal üres marad a kicsik számára, amely feltétlenül szükséges, hiszen születés után fel kell hogy menjenek a levegőre, ugyanakkor éredemes az ellető ketrecet az akvárium fény felőli oldalától legtávolabbi, legsötétebb sarkába tenni. Az újszülött halak ugyanis a fény felé törekednek, és így igen hamar kikerülnek az anyjuk által veszélyeztetett térből. Miután az anya végzett, helyezzük át a kisebbeket egy nevelőakváriumba. Ott nőhetnek egészen addig, amíg nyugodt szívvel be lehet rakni őket a nyagyobbakhoz. Az elején a nagyok rájuk vetik magukat, de bízzunk a kicsikben, el fognak menekülni, és a nagyobbak látni fogják, hogy ez nem kaja. A kicsik növekedése nagyban függ a rendelkezésre álló helytől, és az etetéstől. Ha minden 2. vagy 3. nap etetjük őket, akkor ki merem jelenteni, 5 hónaposan is olyan kicsik lesznek, mint egy jól feljlett 2 hónapos. Az oxigénhiány is igen súlyos növekedéscsökkentő tényező, amellett halainkat igen fogékonnyá teszi különböző betegségek iránt. Ezért kerülni kell a túlzsúfolt elhelyezést is, vagy megfelelő szellőztetéssel és filtrálással kell biztosítani az oxigénszükségletet. Csökkenteni kell tehát a víz szennyeződését, gátolni kell a különböző mikroorganizmusok elszaporodását, mert ez közvetve csökkenti a halaink számára felvehető oxigénmennyiséget. Sok szerencsét mindenkinek! Akinek kérdése, kérése van, az forduljon hozzám, de mivel itt nincs "Kérdések és válaszok" menüpont, ezért ha kérdésetek lenne, akkor egy másik oldalamra írjatok.